Gyakornokok fogadásával kapcsolatos tapasztalatok az egészségügyben végzett szociális munkában

Az egészségügyben dolgozó szociális munkás kollégák jelzései, illetve tapasztalatai alapján a következõkrõl tudunk beszámolni a fõiskolai/egyetemi hallgatók gyakorlataival kapcsolatban.

Az egészségügyi intézményekben – kevés kivételtõl eltekintve - rendszeresen töltik kis- és nagygyakorlataikat szociális munkás és szociálpedagógus hallgatók.

A gyakornokok fogadása minden intézményben hasonló módon történik. A hallgató, vagy az iskola kérelmet nyújt be az ápolási igazgatónak, a tereptanárral történõ elõzetes megbeszélés alapján. A befogadó nyilatkozatot megkapva, a hallgató meghatározott idõszakban kezdheti meg gyakorlatát.

A térítési díj vonatkozásában kórházanként eltérõ az eljárás. Néhány intézményben a kórház és az oktatási intézmény egyezik meg, a díjazást pedig a kórház kapja, a gyakorlatvezetõ szociális munkás pedig nem kap külön juttatást. Más kórházakban a szociális munkás kap juttatást, a kórház nem. A legritkább esetben fordul elõ, hogy a kórház is, és a gyakorlatvezetõ tereptanár is kap díjazást. A kollégák beszámolóiból az is kiderült, hogy a külön munkájukért, azaz a gyakorlatvezetésért járó összeg évrõl-évre csökken. Egyre jellemzõbb, hogy inkább lemondanak a tiszteletdíjukról. Ezt azzal indokolják, hogy túl sok adminisztrációval jár, amit a díjazás alacsony összege nem ellensúlyoz, tehát egyszerûen nem éri meg.

Olyan helyzetre is van példa, hogy bár a munkáltatónak át kellene adnia a juttatást a tereptanárnak, ez gyakran mégsem történik meg, esetenként több éves elmaradások is vannak a kifizetésekben.

A hallgatókkal végzett közös munka kisebb-nagyobb plusz feladatot ró a szakemberekre, különösen a gyakorlat kezdetén. Szokásos teendõik mellett tanítaniuk is kell, át kell adniuk tudásukat. Ez fokozott koncentrációt, nagyobb teherbírást, és nem utolsó sorban felelõsséget jelent, hiszen a jövõ szociális munkásait képzik.

A hallgatók személyisége, egyéni felkészültsége jelentõsen befolyásolja a közös munka gördülékenységét. A szociális munkás azonban nemcsak személyiségével és elméleti tudásával dolgozik. Munkájához szükséges az adott gyakorlati hely ismerete, illetve egy kiterjedt kapcsolatrendszer, mely sokszor elengedhetetlen az érdemi munkához. A hallgatók önálló munkavégzéséhez felügyelet szükséges, valamint fontos az elvégzett munka értékelése, átbeszélése is. Több kolléga is jelezte, hogy gyakran túlórázniuk kell, ha lelkiismeretesen szeretnék végezni a szokásos tevékenységüket is, és a gyakorlatvezetést is. Ugyanakkor kisebb, konkrét feladatokban kifejezetten örülnek a gyakornokok jelenlétének

Fentiek alapján talán a legideálisabb helyzetet az teremtené meg, ha a kórház is, és a gyakorlatvezetõ szociális munkás is kapna díjazást, hiszen ez mindenképpen munka. Szerencsés lenne meghatározni azt is, hogy egy szociális munkás hány hallgatót fogadhat félévenként, így nem róna rájuk túl nagy terhet.

Rücker Éva

Ajka, 2014. 05. 29.