2013. 09. 17. Teázó a Szabolcs utcában

2013. szeptember 17. Ezen a szeles õszi napon jöttünk össze megint, hogy betekintést nyerhessünk a már átköltözött Budapesti Szociális Központ és Intézményei (BMSZKI) Egészségügyi Centrum életébe és az idén komplexé vált ellátási formákat megismerhessük.

 

A Vágány utcai bejárat felõl közelítve meg az intézményt sajnos nem láthattuk a volt Orvostovábbképzõ Intézet hatalmas területét és megszámlálhatatlanul sok épületét, amibõl jelenleg ez a 3. számú hasznosul csupán, a többit a fák gyászolják ebben a viharos idõben hajlongásukkal. Belépve a kapun tábla mutatta a helyes irányt, elkalauzolva minket a bejáratig. Egyik általam régóta ismert beteg köszönt rám a bejáratnál, épp igyekezett a padok felé levegõzni.

A bejáratnál a portás kedvesen útbaigazított és egyúttal sikerült Pelle József igazgató úrral összetalálkoznom, aki kedvesen invitált a 3. emeleti díszterembe. A teremben már sokan összegyûltünk, kórházi szociális munkások, sokan tagjai az Egészségügyben Dolgozó Szociális Munkásoknak (EÜDSZM), sokan még nem azok, továbbá szép számmal eljöttek a kollégák a Fõvárosi Önkormányzat Idõsek Otthonai képviseletében: köztünk volt Bakonyi László igazgató úr a Pesti úti idõsek otthona vezetõje és a gyulai kollégák is jelen voltak.

Vendéglátóink ebéddel és süteménnyel, valamint kávéval és teával kedveskedtek nekünk. Fodor Klára fõnõvér készítette az ebédet, õ maga szolgálta fel és emellett még Pálvölgyi Gabriella doktornõ, Legendi Mónika szociális munkás, Lénárt-Székely Tünde szállóvezetõ kedvessége és segítõkészsége tette a vendéglátást felejthetetlenné számunkra.

Rövid ismerkedés, teázás és ebéd után az elõadóba invitáltak minket, a napi programot ismertették velünk. Bevezetõt tartott nekünk Pelle József igazgató úr, majd Pálvölgyi Gabriella fõorvosnõ vezetett be minket a Szabolcs utcai intézmény rejtelmeibe, végezetül Lénárt-Székely Tünde szállóvezetõ mutatta be az õáltala vezetett, a maga nemében egyedülálló átmeneti szállást nyújtó intézményt. Ez után körbe vezettek minket, bemutatták az ápolási és krónikus részleget, a lábadozót és az átmeneti szállót. Ezek után tértünk vissza és tehettünk fel kérdéseket és beszélhettük át az elhangzottakat.

Pelle József igazgató úr bevezetõjében érdekes kérdést feszegetett. Abban a vitában, hogy a hajléktalanoknak kell-e külön egészségügyi ellátórendszer, õ - még a kezdetek kezdetén - úgy gondolta, hogy mivel a betegség ugyanaz, legyen az ember bármilyen szociális helyzetû, így ennek a megkülönböztetésnek nincs értelme. Külön legyen idõsek otthona hajléktalanoknak, külön értelmi fogyatékosoknak, netán szenvedélybetegeknek? Ez szegregációt jelent. Ez a véleménye azonban megváltozott az idõk során, hiszen egyértelmû, hogy speciális szükségletû csoportról van szó, és az ellátás komplexitása messze túlmutat azon, amit általában az emberek errõl gondolnak. Azért is szorgalmazták ennek az épületnek az újrahasznosítását és az Egészségügyi Centrum kialakítását, hiszen korábbi helyükön a tárgyi feltételek hiánya miatt ideiglenes mûködési engedélyük volt csupán, és ehhez társulva finanszírozásuk is bizonytalanabb lábakon állt.

Pálvölgyi doktornõ elõadását két részre osztva egyrészt bemutatta azt az utat, ami által „a rút kiskacsa hattyúvá változott”.

Történelmi elõzmények – és a „hattyúvá válás” folyamata

A „rút kiskacsa” - jelen esetünkben a volt Orvostovábbképzõ Intézet 2007-ben zárta be kapuit és egészen 2013 elejéig kellett várnia, hogy „hattyúvá” változhasson. Az akkori Országos Gyógyintézeti Központot neves elõzmények után zárták be: a XIX. század végén az Izraelita Hitközség Közkórházát összefogással és adományokkal sikerült ezen a telken felépíttetni. Ehhez csatlakozott késõbb a Bródy Adél Gyermekkórház, majd pedig Weiss Alice Gyermekágyas Otthona. Ezzel egy idõben épült a Népszálló (1910), a mai BMSZKI épülete, mellyel olyan célt sikerült elérni, hogy azok a közegészségügyi szempontból kockázatos helyeken, ágybérletekben és lakásokban élõ nincstelenek, akik munkát keresve jöttek a fõvárosba, átköltözhessenek egyszerû, de tiszta szállásra, hogy ezáltal is csökkenhessenek az egészségügyi kockázatok. A kórházi területen lévõ Röntgen Osztályon telepítettek Magyarországon elõször a XX. század elején röntgen készüléket, és 10 évvel késõbb itt folyt elõször terhestanácsadás, 1930-ban megindulhatott a falak között az elsõ Szívvizsgáló Intézet. 1956-ban a harcok idején a kórházat alkalmassá tették a rengeteg sebesült fogadására és tekintet nélkül elláttak minden arra rászorulót. Mindezen múlt ellenére 2007-ben az itt dolgozó kollektíva próbálta, de nem tudta megakadályozni a színvonalas ellátásokkal büszkélkedõ intézménynek a bezárását. Az épületkomplexum pusztult, üresen szinte kísértet jártává vált, és közel 6 év alatt állaga emiatt is sokat romlott.  

Sokáig volt hangos a sajtó, hogy a környék lakossága eleinte tiltakozott a hajléktalanellátó kórház idetelepítése kapcsán. Akkoriban emellett még a XIII. kerületben a BMSZKI Dózsa György úti átmeneti szállása közelében nyitották meg az Új Jeruzsálem Katolikus Közösség Lõportár utcai 150 fõs éjjeli menedékhelyét és nappali melegedõjét. A lakosok álláspontja szerint zavarná az ott élõket a sok hajléktalan…

A közvetlen környéken a XIII. kerület rendõrkapitánysága, illetve a XIX. században a katonaság által használt élelmiszerraktárak sárga épülete található. Habár a Szabolcs utca hosszú, ezen szakasza kihalt, és maga az újra használatba vett épület a Vágány utca felõl közelíthetõ meg, ahol szemben csak egy színesfémhulladék gyûjtõ található. Hol van tehát a lakosság, akiket ez az intézmény zavarhatott volna?

A Fõvárosi Közgyûlés ezirányú döntéseit megalapozandó a BMSZKI vezetése tanulmányt készített, mely szerint a 3. számú épület - ami egykor belgyógyászatnak adott otthont, kardiológia ellátást nyújtott - alakítható át legkevesebb ráfordítással, és alaposabb felújításon kívül egyéb ráfordítás nem szükséges ahhoz, hogy az egészségügyi részleg, valamint az idõskorúak átmeneti szállása beköltözhessen. Tekintettel arra, hogy a korábbi telephelyen lévõ, erre a célra használt ingatlanok nem is voltak alkalmasak a szakmai elõírások megfelelõ teljesítésére, viszont ebben az új környezetben az elõírásokat minden tekintetben teljesíteni lehetett, megszületett a döntés az új komplex ellátás kialakításáról és beköltöztetésérõl.

A felújítás során ki kellett cserélni az összes vezetéket, hisz a használaton kívüliek tönkre- mentek, az ajtók és ablakok karbantartás hiánya miatt erodálódtak és a sebtében kiürített kórtermeket is fel kellett újítani, a jelenleg érvényes jogszabályok szerint.

BMSZKI Krízis Kórház

Az újranyitás során a BMSZKI háziorvosi szolgálata itt is 24 órában áll rendelkezésre, amelybõl 8 óra háziorvosi rendelés, utána ügyeleti ellátás van, illetve az Orvosi Krízis Kórház 50 fõt tud elhelyezni krónikus ágyon, illetve 23 fõt ápolási ágyakon, az épület második (krónikus) emeletén, illetve földszintjén (ápolási), de országos hatókörben. Itt mindenféle betegséggel küszködõ ellátottat találunk, akiket itt a medikoszociális/szociomedicinális szemléletet magukévá téve látnak el. Bekerüléskor két fontos szempontot vesznek figyelembe, hogy van-e vagy nincs egészségügyi, illetve hogy van-e vagy nincs szociális katasztrófa. Hiszen annak, aki megrokkan egészségében, az elkerülhetetlenül megrokkan szociális helyzetében, illetve ez fordítva is igaz, aki szociális kihívásokkal küzd, az elõbb utóbb egészségügyi problémákkal is szembe találja magát. Itt lehetõség van szakszerû ápolásukra, orvosi ellátásukra nappali, illetve ügyeleti rendszerben is, és szociális segítségnyújtásra is eközben. A betegek gyógyszereket és kezelést kapnak a kórházi részen csakúgy, mint a lábadozó részen, biztosított itt a napi 3-szori étkezés, csakúgy mint minden más kórházban is.

BMSZKI Lábadozó

A Lábadozó részen az épület elsõ emeletén, 20 férõhelyen gyógyulhatnak a betegek, ezen a szinten is található egy háziorvosi rendelõ is, ami felszereltségével kitûnik a korábbi állapotok közül. A szobák rendezettek, tiszták és minden közösségi helység modern tv-vel felszerelt. Lábadozó funkciója az otthoni gyógyulást helyettesíti, azaz, ha valaki megbetegszik, pl. mandulagyulladást kap, akkor az orvos gyógyszereket és ágynyugalmat ír el, amit az otthonukban töltenek az emberek, de a hajlékát vesztett betegnek nincs hova hazatérni. Sok szállón nem ideálisak a körülmények a gyógyuláshoz és a menedékhelyek pedig csak éjszakára biztosítanak szállást. Itt a lábadozáshoz nyugodt körülmények adottak, az étkezésrõl is gondoskodnak és a közösségi tér is biztosított. A kórházi és lábadozó részre a felvétel minden esetben orvosi hatáskör, az orvos a rendelkezésre álló információk, és a szabad ágyak függvényben tud felvenni a beteget. A lábadozók létrejöttekor, a cél az volt, hogy az utcáról, az utcán élõk közül vegyenek fel elsõsorban betegeket, hogy kiszolgáltatottságukat enyhítendõ egészségi állapotuk visszanyerését segítsék. Ma sincs ez másként, de sokszor áll meg olyan mentõ a bejáratnál, amelyet hajléktalan beteghez hívtak és nem indokolt a kórházi felvétel viszont szükséges a betegnek a vizsgálat és a lábadozás. A betegek saját maguk is felkereshetik a rendelõt és indokolt esetben felvételt nyerhetnek ide, vagy súlyosabb esetben más kórházba kerülnek kivizsgálásra.

Átmeneti szálló

Vágány utcai Átmeneti Szálló további 64 fõ idõs hajléktalant gondoz. Ez a szálló - a X. kerület Bánya utca 37. szám alatt volt eddig, az épület egy munkásõr laktanya volt korábban. A lakók innen kerültek át ebbe az épületbe, annak elsõ emeletére, elsõként még 2012. december 14-én. A szálló célja, már megalapításkor is az volt, hogy azoknak az idõs hajléktalanoknak nyújtson szállást, akik szociális munkás segítséggel  önellátásra képesek. Ezen akadálymentes környezetben maradéktalanul meg tudja valósítani ezt a célját, közösségi helyiségei alkalmasak étkezésre, fõzésre, szórakozásra egyaránt, itt kulturált körülmények között aludni, tisztálkodni, olvasni is lehet. Az ágyak ugyan régiek, de a matracok újak és 7 ágyasnál nagyobb szoba nincs is. A konyhából ott jártunkkor fenséges lecsó illat szállt felénk, a hûtõk higiénikusak és tiszták voltak. Mindenhol újak a szekrények a saját holmiknak és a szobákhoz külön fürdõhelyiségek vannak és a liftek használatával akadálymentesített az egész épület. A bekerülés feltétele általában a nyugdíjkorhatár elérése 5 éven belül. Az elhelyezéshez szükséges jövedelem, például megváltozott munkaképességûek számára nyújtott ellátás, vagy  szociális segély, járadék, nyugdíj. A térítési díj 8100 forint, kaució 5000 forint, ezt az összeget a második hónap végéig kell megfizetni. Természetesen a véges kapacitásra való tekintettel itt is gyakran várólista van, ami a kikerülés függvényében változhat. Önálló felvételt elõkészítõ csoporttal rendelkeznek, akik minden kedden 9 és 12 óra között várják a felvételt kérelmezõket és saját hatáskörükben döntik el, kit tudnak felvenni. Az önellátó képesség itt is fontos szempont, hiszen nincs étkeztetés, ezért itt mindenkinek magának kell megoldania az élelmezését, tisztálkodását. A bekerüléshez egyéni gondozási tervet készítenek és a szociális otthoni elhelyezés vállalása kiemelt fontosságú, ez gyakran feltétele a szállón maradásnak.

Így valósulhatott meg az a „Csodaország,” amibe „Alice” belecsöppent, ahol méltó, emberi körülmények között dolgozhatnak a segítõk és gyógyulhatnak beteg emberek, ahol alázattal és türelemmel viseltetnek azok iránt, akiknek erre a legnagyobb szükségük van. Olyan hely, ahol a közösségi tér is szolgálja az ott lakók kényelmét, ahol olvasni – étkezni, embernek lenni tisztaságban és nyugalomban lehet. És egy olyan tér, ami õrzi a hely szellemiségét:

„A kórház legyen mindenekelõtt menedékhely a szegény betegek számára.” – írta egykor Wahrmann Mór a zsidó hitközség elnöke a XX. század elején.         

„Munkátok nagyszerû eredményét láthattuk. Amit nyújtotok az ott élõk, az ott lakók számára, részükre, hihetetlenül emberi, ha nem tudtuk volna, hogy hol járunk, nem is gondoltuk volna, hogy ez egy hajléktalanokat befogadó intézmény!” – Siposné Magyar Mara – Jahn Ferenc Dél-pesti Kórház.

Horváth Gyöngyi