HÁLAPÉNZ

A munka törvénykönyvérõl szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) 52.§ (2) bekezdése kimondja, hogy „a munkavállaló a munkáltató elõzetes hozzájárulása nélkül harmadik személytõl díjazást a munkaviszonyban végzett tevékenységére tekintettel nem fogadhat el, vagy nem köthet ki”.

A törvény értelmében több egészségügyi intézmény vezetõje adott már ki utasítást, melyben lehetõséget adott a „hálapénz” elfogadására.

Az egészségügyben dolgozó szociális munkásokat tömörítõ egyesületként kijelentjük, hogy a harmadik személytõl való díjazás a munkaviszonyban végzett tevékenységre tekintettel, azaz a hálapénz, a szociális munkával semmilyen módon nem egyeztethetõ össze.

A Szociális Munka Etikai Kódexe (Szociális Szakmai Szövetség, 2011. április 29.) 22. pontjában világosan állást foglal ebben a kérdésben:

„A szociális munkás elõzetesen tájékoztatja kliensét az általa igénybe vett szolgáltatás esetleges anyagi feltételeirõl. A szociális munkás egyéb ellenszolgáltatást nem kérhet, és nem fogadhat el.”

A szociális munka alapvetõ deklarált értékek mentén dolgozik, melyek az egyenlõség és az emberi méltóság tiszteletén alapulnak. A szociális munka társadalmi igazságosságra törekszik, szolidaritást vállal a hátrányos helyzetûekkel. Ezen értékekkel véleményünk szerint összeegyeztethetetlen a hálapénz elfogadása.

Az egészségügyben általánosan alacsony béreket a hálapénz intézménye nem oldja meg, hanem fenntartja azt. A szociális szakmának ez ellen a társadalompolitikai koncepció formálásával, hatékony érdekképviselettel kell harcolnia, mint minden más társadalmi kérdésben is.

EüDSzM Elnökség