Sebastian Faulks: Emberi nyomok Alexandra Kiadó 2008.

A 19. század utolsó harmadában a klinikai elmegyógyászat és a pszichiátria forradalmi napjaiban egy angol és egy francia fiatalember életre szóló barátságot köt, hogy közös munkájukat az emberi elme titkainak szenteljék.

Álmuk, hogy önálló klinikát alapítsanak, melyet egyaránt szentelhetnek a gyógyításnak és a tudományos kutatásnak. Kérdéseik azonban túlmutatnak az elmebetegség kórtanán és végsõ soron az emberi létezés gyökereire irányulnak: mi az, ami valójában emberré tesz bennünket és vajon az elmebetegség milyen szerepet tölt be az emberi természetben? Az Emberi nyomok ifjúkortól életük alkonyáig követi hõsei pályáját sikereken és csalódásokon, szerelmeken és tragédiákon, a békés gyarapodás és a háborús zûrzavar évein keresztül.

Sebastian Faulks komoly háttérismeretek birtokában papírra vetett, fordulatokban gazdag munkája egyszerre az orvostudomány filozofikus kérdésekkel átszõtt regénye, izgalmas kalandregény és magával ragadó családregény.

Részlet:

„ az elkövetkezõ hónapok során Thomas állapota lassan romlott. A bayswateri ház megtelt jegyzetekkel, amelyek arra emlékeztették õt, mit kell csinálnia és mikor- különbözõ listákkal a különbözõ szobákban.

Abba kellett hagynia a munkát, amikor egy depressziós beteg arra panaszkodott, hogy Thomas öt találkozás után a hatodikat a születési idejére és a családi hátterére vonatkozó kérdésekkel kezdte, mielõtt felajánlotta volna, hogy megvizsgálja a mellkasát.

A nappaliban a papíron ez állt:" Kitty ötkor ér vissza. Mrs. Coyle kilenckor jön és ebédet készít. A könyv a széken, a tûz mellett. Dr. P. telefonszáma a telefon mellett” A fürdõben a jegyzetek így szóltak: „ Fogmosás, borotválkozás mosakodás. Kenõcs a lábra. Fontos!”

A föliratok idõnként segítettek neki eszébe juttatni, mit is tegyen amikor belép egy-egy helyisége, de ritkán mondták meg miért, és soha nem árulták el neki, hogy ki is õ valójában.”