Reflektív klinikai szociális munka

EGY TERMÉKENY HATÁRVIDÉK

KELEMEN GÁBOR: ÁTLENDÜLÉS.

VÁZLATOK A REFLEKTÍV KLINIKAI SZOCIÁLIS MUNKÁHOZ.

Animula Kiadó, 2011.

Forrás:

Bimbó Melinda, pszichológus weboldaláról: www.bimbomelinda.hu

http://www.bimbomelinda.hu/honlap/egy-termekeny-hatarvidek/#more-223

Hallott-e már a kedves olvasó Székely Ilonáról, a Kaliforniában élõ családterapeuta apácáról? Ha még nem, hát legfõbb ideje, hogy megismerje, ki is õ. Tudja-e, milyen gyógyszereket kap az értelmi fogyatékossággal élõk egy tekintélyes hányada, és hogy mire fel kapják ezeket? A válasz valószínûleg: „nem”. Mi jut eszébe, ha azt látja leírva: „reflektív klinikai szociális munka”? Ezek a kérdések elsõ pillantásra igen partikulárisnak tûnnek. Második és sokadik pillantásra azonban kiderül, hogy testi, lelki jóllétünk, társadalomba ágyazottságunk alapjaihoz nagyon is kapcsolódnak. Az Animula Kiadó 2011-ben jelentette meg az addiktológiában járatos pszichiáter, pécsi egyetemi oktató, Kelemen Gábor új könyvét. A kötet tizennyolc olyan rövidebb írást Reflektív klinikai szociális munkatartalmaz, amelyek együttesen körvonalaznak egy viszonylag új tudományterületet és gyakorlati szaktudást: a reflektív klinikai szociális munkát. A szerzõ nagyon szép címet talált: „Átlendülés” az a szó, amely megmutatja, mi az, amiben e cikkek egy irányba tartanak. Kelemen a könyv Elõszavában fejti ki, hogy ez a cím arra a mozdulatra utal, amelynek eredményeképpen az egészségügy és a szociális szféra összekapcsolódik. Ez az összekapcsolódás, ez a lendület a letéteményese egyrészt annak, hogy a klinikumban egy multiprofesszionális team hatékonyan, magas szakmai színvonalon lássa el a kliensek segítését. Másrészt pedig ez a „lendület” hozhat új kérdésfelvetéseket, ötleteket, kritikai megfontolásokat az egészséggel, betegséggel kapcsolatos tudományos munkákban, az „átlendülés” az ember társadalmi-kulturális beágyazottságának hangsúlyozásával fontos alternatívája lehet a pszichét természettudományos eszközökkel vizsgáló medicinának és lélektannak.

A kötetet Elõszó és Bevezetés nyitja. Az elõbbiben Kelemen tömör összefoglalást ad a könyvben helyet kapott írásokról, az utóbbiban pedig egy remek és sûrû áttekintést kapunk a klinikai szociális munka mibenlétérõl és fejlõdéstörténetérõl. Ezt követõen a könyv négy nagyobb egységre tagolódik. A Korunk sajátos problémái olyan cikkek, recenziók gyûjteménye, amelyek egy-egy mentális rendellenesség történeti, szociológiai, tudománytörténeti hátterét járják körbe. Ahogyan az alaklélektan egy-egy közkedvelt vizuális jelenségét – pl. a Rubin-serleget – vizsgálva egyszer csak megcserélõdik a figura és a háttér, Kelemen Gábor recenzióit olvasva is könnyen átbillen a figyelmünk: kinek a rendellenessége egy mentális zavar? Az egyéné? A kultúráé, amelyben él? A tudományos közösségét? Soha annyi borderline személyiségzavarral élõ nem volt, mint most, kérdés, hogy ez a kor hogyan ágyaz meg az agressziónak, a belsõ üresség élményének, az indulatok késleltetni nem tudásának. Az önimádat kultúrája zöld utat ad a nárcisztikus személyek érvényesülésének, felvetõdik a kérdés, hogy normális-e az, ami gyakori, ami általános. A tudomány, amelyre hagyatkozunk, szakmai protokollokkal szentesíti a nõi test medikalizálását, határt húz egészség és betegség között, és szemlélete alapvetõen nem az „egész”-ség elérésének támogatására irányul, hanem a betegség felismerésére, helyrehozatalára vagy éppen tüneti kezelésre. Nem veszi figyelembe, hogy az ember nem egy soros kapcsolású karácsonyfa-izzósor, amelynek meg kell találni és kicserélni a kiégett elemét, hanem egy egyedi történettel bíró, érzelmekkel, vágyakkal, szociális szükségletekkel, különbözõ belsõ erõforrásokkal rendelkezõ személyiség.

Ezt a szálat viszi tovább a második nagy tematikus blokk, mely A pszichiátria szemléleti válsága címet viseli. Az itt helyet kapott négy írás kritikus szembenézés a pszichiátria mibenlétével, tárgyával, és a mai magyar egészségügyben érvényesülõ mindennapi gyakorlattal. Amit a szerzõ leír, összhangban áll Buda Béla nemrég megjelent könyvének, Az elme gyógyítása címû mûvének szellemiségével. Mindketten amellett érvelnek, hogy nem az antipszichiátria az, ami ezt a tudományágat aláaknázza, hanem azok a visszásságok, amelyek a kutatásban és a betegellátásban felütik a fejüket.

A harmadik rész: A módszertan kérdései a kötet szíve. Ahhoz, hogy a szociális munkások – és általában a segítõ szakmában dolgozó szakemberek – jól végezzék a munkájukat, igen speciális készségekre kell szert tenniük, és nemcsak gyakorolni, de karban is kell tartani ezeket. Kelemen Thomas Szasszal vitatkozva áll ki amellett, hogy a kiképzõdés egyik sarokpontja a saját élmény: az a folyamat, amelynek során a segítõ maga is a páciens-szerepbe kerül, és ezáltal tesz szert ön ismeretre. Így jön létre az „orvos-gyógyszer”, csak így dolgozhat késõbb saját személyiségével a segítõ. Az önismeret mellett számos készség szükséges még, Kelemen ezek közül a reflektivitást emeli ki. A segítõ saját szakmai munkájáról, a kliensérõl és az adott szakterülethez tartozó ismeretanyagról alapos, kitartó, elemzõ, a tapasztalatokat, felismeréseket a további munkába beépítõ módon kell, hogy gondolkozzon. Kelemen eljátszik a szóval: a reflexív, vagyis az inger–válasz automatikusságát implikáló kifejezés mellõzésével is azt kívánja erõsíteni, hogy nem mechanikus, hanem elgondolkodtató, mérlegelõ, megvilágító mentális folyamatnak tartja a reflektív munkamódot. Ez a beállítódás szorosan kapcsolódik a dialógusban levéssel: saját magunkkal, a kliensekkel, a kollégákkal, a szupervízorral. A kötet utolsó része a szerzõ saját magán gyakorolt reflektivitásának lenyomata. Noha a Székely Ilona, a parréziaszta címû írás kétségtelenül a kötet legszemélyesebb hangvételû darabja, Kelemen egész munkáján érezhetõ az oktatót-kutatót, a gyakorló orvost és a magánembert eggyé szövõ személyes, morális állásfoglalás, amely képes kijelölni, melyek azok a teoretikus és gyakorlati kérdések, amelyek mentén dolgozni, tanítani, értelmes életet élni érdemes.

Bimbó Melinda, pszichológus

A cikk megjelent a Fehér Hangok egészségnevelõ kiadvány 2011. 11.-12., november- decemberi számában.