Jandás Alexandra: Kiadványismertetõ - Módszertani ajánlás az egészségügyben végzett szociális munkához 1. kötet

Kiadványismertetõ

Kiadó: Az Egészségügyben Dolgozó Szociális Munkások Egyesülete, Sátoraljaújhely, 2014

Szerzõk:

Horváthné Mészáros Gabriella Dr. Molnár Mihályné Nagy Jusztina Sógorka Ildikó

Közremûködõk: Berkes Gabriella Fehér Judit Péterné Molnár Gizella

Az egészségügyben végzett szociális munka módszertani ajánlásának elsõ kötete az Egészségügyben Dolgozó Szociális Munkások Országos Egyesülete (továbbiakban: EüDSZM vagy Egyesület) kiadásában jelent meg 2014-ben.

Maga az Egyesület 2009. augusztus 18-án alakult meg, s fõ céljául tûzte ki az egészségügyi intézményekben dolgozó szociális munkások összefogását, érdekképviseletét, valamint a közös szakmai irányelvek kidolgozását, megvalósítását. Az EüDSZM módszertani ajánlása egy eddig – talán mondhatjuk – hiányzó szakmai összefoglaló, melynek legfõbb célja, hogy gyakorlati útmutatóként segítse az egészségügyben dolgozó szociális munkások mindennapi munkáját, s közelebb hozza a társszakmákban tevékenykedõ szakemberekhez és a terület iránt érdeklõdõkhöz az egészségügyben végzett szociális munkát.

A módszertani ajánlás hat fejezetben mutatja be az egészségügyben végzett szociális munka szerepét, alapelemeit, módszereit.

A holisztikus megközelítés éppoly fontos a betegellátásban, mint a szociális munka többi területén, hiszen a szociális problémák és megbetegedések között gyakran megfigyelhetõ kölcsönhatás. Ezt lényegében az Egészségügyi Világszervezet „egészség”-fogalma is körülírja, mely szerint „az egészség a teljes testi, lelki és szociális jólét állapota, és nem csupán a betegség vagy a fogyatékosság hiánya” (WHO 1979). Az egészségügyben végzett szociális munka céljai között szerepel az orvosok és az egészségügyi szakdolgozók tehermentesítése. A 20. század elején, a kórházi szociális munka megjelenésekor valóban ezt a szerepet fogadták el a segítõk (Török 2001). S bár annak ellenére, hogy ez a szerepfelfogás ma is megfigyelhetõ helyenként, azt gondolom, szakmánk túlnõtte ezt a szerepet. Kétségtelenül fontos, hogy az egészségügyi és szociális szakemberek valóban segítsék egymás munkáját, ámde egyenrangú félként. Lényeges szempont, hiszen a szociális problémák nehezíthetik a gyógyító tevékenység hatékonyságát. Azonban ugyanúgy nehezítheti a szociális probléma, ha nem is megoldását, de kezelését, hogyha az egészségügyi intézményben dolgozók nincsenek tekintettel a betegek értelmi, érzelmi állapotára, szociális helyzetére. Álláspontom szerint ezen a területen az orvosokkal együttesen kell odafigyelnünk a beteg/ügyfél teherbírására. Az egészségügyi intézményben dolgozó szociális munkás elsõdleges feladata a betegek szociális problémáinak szûrése, feltérképezése, a hatékony problémamegoldásra való törekvés a Szociális Munka Etikai Kódexében foglalt alapelvek mentén.

Jelen ajánlás nem vitatja az elméleti ismeretek szükségességét, nélkülözhetetlenségét, mindazonáltal a protokoll szakmánk természetébõl eredõen gyakorlatorientált, így a módszertani alapelvek közül nagy hangsúlyt fektet a problémamegoldási elvekre. Ezt követõen részletezi az egészségügyben alkalmazható eljárásmódokat, melyek szerint a szociális munkások dolgoznak adott esettõl függõen. Nem elhanyagolhatóak a mûködési feltételek sem: a protokoll kitér az egészségügy berkein belül dolgozó szociális munkások lehetséges feladatköreire, ugyanakkor a tárgyi eszközök s a szakemberek alkalmazásának feltételeire is.

Az esetkezelés folyamatával kapcsolatosan a módszertan kiemeli a munkakörnyezet sajátosságaiból eredõ apróbb eltéréseket. Az egyéni esetkezelés során a betegnek és a szakembernek is idomulnia kell a kórházi környezethez. A dokumentáció készítése és kezelése is jelentõs része a módszertani ajánlásnak, hiszen az egészségügyi intézményekben dolgozó szociális munkások számos esetben rendkívül szenzitív adatok birtokába kerülnek. Így az etikai kódex értelmében fokozottan ügyelni kell az adatvédelemre, titoktartásra. A jól elkészített és lehetõség szerint precízen vezetett, naprakész dokumentáció segíti a hiteles éves beszámolók, statisztikák elkészítését, melyek alapján leszûrhetjük, mire érdemes még inkább odafigyelni, hogy munkánkat hatékonyabban tudjuk végezni.

A módszertan függelékében megtalálható hét minta, mely segítségül szolgálhat, hogy az egészségügy berkein belül dolgozva hogyan adminisztráljuk munkánkat. A kórházi szociális munkások továbbképzési rendszere kidolgozás alatt áll. Szükségessége nem kérdéses, azonban nehezítõ tényezõ, hogy a fent említett csoport nem tartozik sem a szociális, sem az egészségügyi mûködési nyilvántartás hatálya alá. A továbbképzések akkreditációjával kapcsolatos részletek kidolgozása, a javaslatok elõterjesztése az Egyesület egyik fontos feladata. Noha önmagában nem elegendõ, az EüDSZM folyamatosan szervez szakmai programokat, melyek elõsegítik a társintézményekkel való jó kapcsolatot, együttmûködést. Ezen alkalmak és összefoglalójuk folyamatosan nyomon követhetõek az Egyesület honlapján: http://eudszm.hu/. A „Módszertani ajánlás az egészségügyben végzett szociális munkához 1.” kötete alapvetõen átláthatóan megszerkesztett, illetve a szakmai nyelvezet megtartása mellett, jól érthetõ összefoglalója a kórházakban, egyéb egészségügyi intézményekben végzett szociális munkának. Jóllehet a kötetben szerepel néhány olyan információ, szakirodalmi forrás, mely a szociális munka területén dolgozó szakemberek számára már tudott s jól ismert, mégis azt gondolom, hogy ezeknek az alapoknak köszönhetjük, hogy szakmánk tovább épülhet, fejlõdhet. Továbbá a nem szakmabeli olvasók számára – a gyakorlati elemekkel megtûzdelve – talán kézzelfoghatóbbá válhat a szociális munka mint professzió. Feltehetnénk a kérdést, hogy valójában kiknek is készült e módszertani ajánlás.

Személyes véleményem, hogy elõremutató, ha a társszakmákban dolgozókhoz vagy akár egészen más területen tevékenykedõ szakemberekhez is megpróbáljuk közelebb hozni a szociális munka lényegét, mi több, sok esetben létezését. A professzionális szociális munka végzéséhez elengedhetetlen az elméleti háttér, így pozitívum, hogy a módszertani ajánlás végén a kötelezõen említendõ jogszabályi háttér és felhasznált irodalom mellett a szerzõk összegyûjtöttek az egészségügyben végzett szociális munka témájában megannyi magyar és külföldi szakirodalmi forrást is. Szintén elõremutató, ahogy a szerzõk a módszertani ajánlás összefoglalásában kitérnek arra, hogy bár idõszerûnek tartották a szociális munka eme területéhez kapcsolódó célok, feladatok, mûködési feltételek, metódusok, alapelvek egységes kidolgozását, mégis megfogalmazzák igényüket, törekvésüket a módszertan fejlesztésére. Az egészségügyben végzett szociális munkának is megannyi részterülete van, ezek ismertetését és a hozzájuk kapcsolódó speciális feladatok, eljárásmódok bemutatását is zászlajára tûzte az Egyesület.

Felhasznált irodalom

TÖRÖK Judit (2015): A szociális munka néhány alapkérdése az egészségügyben (In Kézikönyv a szociális munka gyakorlatához, Szociális Szakmai Szövetség, 2001: 140−153).

Szociális Munka Etikai Kódexe.

Internetes forrás: http://www.eudszm.hu Utoljára megtekintve: 2015. 03. 15.

http://www.3sz.hu Utoljára megtekintve: 2015. 03. 15.