Segíteni személyre szabottan lehet

Interjú Sorompó Anett, szociális munkással

Beszélgetés egy szociális munkással a krízishelyzetbe jutott anyákról

Forrás: Magyar Kurír Katolikus Hírforrás http://www.magyarkurir.hu/hirek/segiteni-szemelyre-szabottan-lehet 2013. március 10. vasárnap 16:10

Hol vannak a segítés határai? Mikor engedjem el, és hova gondozzam át? – teszi fel a kérdéseket önmagának a segítõ beszélgetések alatt Sorompó Anett, a Bethesda Gyermekkórház szociális munkása. Azokról a kínzó dilemmákról beszélt, melyet az anyaság során krízisbe jutott lányoknak, asszonyoknak nyújtott segítõ folyamatban megél. Az irányt és kereteket adó törvények, elõírások mellett személyre szabott segítséget kell nyújtani ahhoz, hogy a szociális munka hatékony legyen.

Állandóan tudatosítani kell, hogy a segítségre egy krízishelyzetbe jutott nõ esetében nagy szükség van, de a beavatkozás rendkívüli felelõsség – mondta Sorompó Anett bemutatva a lehetséges utakat néhány kiválasztott eset alapján. A beszélgetés azokba határhelyzetekbe engedett betekinteni, amiken keresztülmennek a gyermekvállalás során a krízishelyzetbe jutott nõk.

Egy érettségi elõtt álló, 17 éves lány esetében mind saját családja, mind az apa atrocitásokig fajuló elutasítása ellenére fel sem merült az abortusz lehetõsége. A lány azért került a szociális munkáshoz segítõ beszélgetésre, hogy megtalálják az utat, mi legyen a babával? Már a kezdet kezdetén azzal érkezett, hogy örökbe szándékozik adni a gyerekét. A beszélgetésekben a szociális munkás a hangsúlyt a választható alternatívákra, azok következményeire helyezte. A lány a nyílt örökbe adást választotta, elsõsorban anyagi helyzete lehetetlensége miatt döntött így. Ugyanakkor felébredt benne az anyaság adni akarása, az foglalkoztatta, mit nyújthat õ, hacsak rövid idõre is, a benne megfogant életnek? Megélte a baba teljes elfogadását, kifejezte iránta szeretetét. Minden szépen ment az örökbe fogadás útján, õ választotta ki a családot, és a várandósság hetedik hónapjától együttmûködve, tudatosan készültek. Jól felépített kapcsolat volt, az anya abban a tudatban adta át a gyermeket, jó helyre kerül. A lány ezután a tanulásba vetette magát, leérettségizett, fõiskolát kezdett, közben három helyen dolgozott, hogy eltartsa magát. Aztán összeomlott. Bûntudat gyötörte, hogy elhagyta a gyerekét, bûntudat, hogy keresni próbálja a családot, akinek örökbe adta. Súlyos evés- és alvászavarok alakultak ki nála, így került vissza a Bethesda Gyermekkórházba. A szociális munkás elõtt világossá vált, hogy szakintézményben egyéni terápiára van szükség, amire a választott helyen négy hetet kellett várnia. Jelenleg a gyerek három éves, és az anya még most is küzd a történtek feldolgozásával.

Anett egy másik esete arra példa, hogy az emberben önmagában és a körülötte lévõ erõforrások mozgósításával meg lehet találni a megoldást. Ez az anya szinte a mûtét elõtt lépett vissza az abortusztól. Önmagát megtagadva, a bántalmazó, erõszakos férj hatására ment a kórházba, és amikor visszalépett az abortusztól egy már nagyobb gyerekével együtt az utcára került. Õ egy anyaotthonban talált nyugalmat, és megszülte a gyermekét. Testvére segítette abban, hogy önálló életet kezdhessen. Ma a két gyerekkel, egyedülállóként jól mûködve él, tanul és dolgozik. Kivirult, reális tervek alapján építi a jövõt.

Abortusszal végzõdött Anett egy következõ esete. A súlyos pszichikai elõtörténetû lány 13 éves korától kapott segítséget a kórházban. Sikerült beiskolázni, visszaesésekkel, de mûködött az élete. 17 évesen teherbe esett, vallomása szerint szándékosan. Bulizós életén, melybe belefért a könnyû drog, egyáltalán nem változtatott a várandósság idején. Anett úgy látta, a jog útjára kell bíznia a folytatást, magzatgondnokot és szakpszichiáteri segítséget kért. Így született a döntés, hogy a lány nem tarthatja meg a gyereket. Indokuk azt volt, hogy olyan életet él, ami nem összeegyeztethetõ a babavárással. A lány összeomlott. Anett számára még ma is ott motoszkál a kérdés: talán a gyerek értelmes célt adott volna a lánynak? Ugyanakkor ott volt a másik fontosabb kérdés: beáldozható-e egy gyerek? A negyedik eset egy cigány édesanya története. Itt is a bántalmazás, a nyomorúság indította el folyamatot. A családtól már öt gyermeket elvettek, amikor a hatodikkal teherbe esett a nõ. A bántalmazás ellen anyaotthonba menekült. Megszületett a baba, és attól kezdve az anyának nem volt maradása az otthonban. Haza akart menni, megmutatni az apának a gyereket, és együtt folytatni az életet. Döntése hatására a gyereket hat hónaposan elvették tõle, holott õ, a maga eszközeivel mindent megtett, hogy megtarthassa. Ahogy küzdött a már elvett gyerekeiért is, komoly áldozatokat hozott, hogy hetente látogathassa õket az otthonban. Vajon ennek a csecsemõnek, hat hónaposan jobb helye lesz egy otthonban – munkált a segítõben a kérdés, és felmerült a gyanú, vajon egy fehér anyával megtörtént volna ez?

A szülõt pozitívan kell diszkriminálni, amíg csak megvan rá a remény, hogy képessé válik a nevelésre. A modern gyermekvédelemnek el kellene érnie, hogy legfontosabb alapelvei valóban érvényesüljenek a gyakorlatban. A törvényeknek, rendeleteknek irányt kell mutatni, keretet kell adni. A bürokrácia olvasztótégely, és ha a paragrafus dönt, születhet téves döntés is. Anett, aki elkötelezett hivatásában, vallja, hogy a szociális munkás a paragrafusok mentén személyre és családra szabotton tud részt venni a segítõ munkában. Hozzátette, nagyon fontos egy kézben összefogni a szálakat, és lényeges, hogy ez a kéz területileg elérhetõ távolságban, helyben legyen.